Vörös foltokkal árasztotta el az arcát

No de ilyet! Õszintén, de a megkönnyebbülést mélyrõl feltörõ sóhajuk nem hozta magával. Az átélt negyedóra drámai izgalma most tört elõ. Ágota asszony arcát vörös-lilás foltok lepték el, mikor arra gondolt: mi is történhetett volna?

Utólag tört ki rajta a pánik. A veszély elmúltával döbbentek rá - mibe keveredtek „ártatlanul".

Bartusz-Dobosi László Még a csomagját sem tette fel a tartóba, hanem egyszerűen csak lepottyantotta maga mellé a földre, mint mindig, s várt. Minden mozdulata begyakorlott volt, unott és szürke.

Nem tudok megnyugodni. Elmentek-e már? Úgy érzem, vörös foltokkal árasztotta el az arcát vissza fognak jönni. Itt a kapunk elõtt toporognak az autójuk körül, a fiatalabbik folyton szitkozódik.

Az étkezőkocsi

Téged szid. Az ilyen gondolkodás nélkül gyilkolni is képes. Jól bezártad mögöttük a kaput? Most indul el az autó, elviharzik, mintha puskából lõtték volna ki.

Элвин и Хилвар не могли даже приблизительно догадываться, из какого материала состоит кратер, но он был темен подобно камню из мира, незнакомого с солнцем.

Neked is csak utólag jut az eszedbe ilyesmi. Nem tudom felfogni - józanul - hogyan hozhattam ilyen gyanús alakokat haza, a házamba?! Ma éjjel, vagy hajnalban. Ezek jól megnéztek mindent.

Készülj el a legrosszabbra. Én le se hunyom a szememet.

Ha már meggyilkoltak, hiába rágom a füledbe: „nekem volt igazam" Ezek nem jönnek már. A tavaszi nap délelõtti ragyogásával árasztotta el a szobát.

Hosszú hallgatás következett. A két öreg kormozott szemüvegen át méregette egymást, a köztük terjengõ rejtély homályba csomagolta a szavakat.

Az asszonyi kíváncsiság jogos. A férfibecsület kereste a láncszemeket, melyek egymásbafûzésével meg lehetne magyarázni - vagy elhihetõvé tenni egy kimondott „baklövést". No tessék, mit ad Isten? Te üldöztél, hogy váltsam ki az orvosságodat, orrom alá raktad a felszólításokat, tavasz van, fizessem ki az adókat, a csekkeket, hát bementem a városba Hiszen én már nem megyek sehová