Vörös foltok a szőlő levelein hogyan kell kezelni

A szőlő egyike a legrégebbi kultúrnövényeinknek. Hazánkban a történelmi borvidékeken több mint éve folyik szőlőművelés. Az állam különböző támogatásokkal, ugyanakkor szigorú előírásokkal igyekszik elősegíteni a hazai szőlőművelés előmozdítását, a bortermelés színvonalának emelését, a piacképesség javítását, valamint a korszerű minőségvédelmet.

Ezek a szőlőperonoszpóra ellen kiváló hatásúak, jelentős a szerepük a fürt védelmében. Használatukat e fungicidek biológiai mellékhatása is befolyásolja.

Leggyakoribb vírusbetegségek a hazai szőlőültetvényekben

A vegetáció első felében, amikor a védekezések a lombfelület gyors növekedése miatt gyakrabban követik vörös foltok a szőlő levelein hogyan kell kezelni, a rövidebb hatástartamú, de a lombfejlődést és közvetve a termés növelését elősegítő cineb, mankoceb vagy propineb hatóanyagokkal végzett kezelések előnyösek. A vegetáció közepétől, elsősorban hegyvidéki szőlőkben, a kaptán, a folpet és a klórtalonil, valamint a metirám hatóanyagú fungicidek használata javasolt.

A vegetáció vége felé, augusztus hónapban, amikor a védekezések száma csökken, továbbá bortechnológiai okok miatt is a hosszú hatástartamú rézhidroxid,rézoxiklorid hatóanyagok, illetve ezek kombinációi használhatók.

MMG - A szőlő legfőbb ellensége a fekete rothadás

A réz régóta Millardet és Gayon megbízható hatóanyaga a szőlővédelemnek. A rézionok azonban nemcsak a peronoszpóra sporangiospóráit, hanem a szőlő szöveteit is mérgezik.

Piros levelek a szőlő. Biotikus és abiotikus okok.

A réz hatóanyaggal kezelt szőlő életfolyamatai mintegy 3 napig blokkolódhatnak, ún. Többszöri rezes permetezés a szőlő fejlődését késleltetheti.

Közismert a réz használatából eredő bőrszövetelhalás, az ún. A réz hatóanyag-tartalmú fungicideket emiatt a vegetáció második felében használhatjuk károsodás nélkül. Egyes fajták, főként a csemegeszőlő-fajták a réz hatóanyagtól súlyosan perzselődhetnek, ezért ezeket egész évben rézmentes fungicidekkel kezeljük.

A szőlő korai tőkeelhalás betegségei

A szisztémikus hatóanyagú fungicidek használata a vegetáció elején, a virágzás körüli, járványveszélyes időszakban indokolt. Ezeket váltakozva, 2—3 alkalommal, ún.

A gazdasági kár mértéke elérheti a 10, de egyes esetekben akár a 80 százalékot is, a fajta fogékonyságától, a termőhely adottságaitól és a termesztéstechnológiától függően. Az abiotikus hatások és a kórokozók feldúsulásának eredménye a fokozott tőkeleromlás és -elhalás. Mindezek következménye a terméshozamok csökkenése és a minőség romlása, ami kihat a bor minőségére is. Rövidül a tőkék produktív időszaka, a bogyók nem tudnak beérni megfelelően, ezért a fertőzött bogyókban a kívánt cukor-sav arány eltolódik. A vírusfertőzés hatására az oltványkészítés eredményessége csökken és romlik a szaporítóanyagok gyökeresedőképessége.

A szisztémikus, szőlőperonoszpóra elleni hatóanyagok a fejlődő fürt védelmére kevésbé alkalmasak. A szisztémikus hatóanyagú fungicidek közül védekezésre az azoxistrobin, a benalaxil, a cimoxanil, a dimetomorf, az efozit-Al, az iprovalikarb, a metalaxil és az oxadixil hatóanyagúakat használjuk.

A leggyakrabban előforduló rózsa betegségek és rózsa kártevők

Ezeket kontakt hatóanyagokkal kombinálva forgalmazzák. Szőlőlisztharmat Jelentőség.

Európában, ben Angliában figyelték meg a betegséget először. Fertőzött szaporítóanyaggal hamarosan széthurcolták egész Európába.

Hazánkba a XIX. Az utóbbi időben, a szárazabb évjáratokban súlyos kártételek alakultak ki. A betegség vörös foltok a szőlő levelein hogyan kell kezelni Cissus, a Parthenocissus és a Vitis fajokon fordul elő. A termesztett szőlőfajtáinkon a betegség előfordul, de a fajták fogékonysága között kisebb eltérések vannak. Az amerikai fajok kevésbé fogékonyak, ezeken csak ősszel tapasztalható erősebb fertőzés.

A szőlő fontosabb vírusos és fitoplazmás betegségei

A betegség tüneteit a szőlő valamennyi zöld részén megfigyelhetjük. A levél színén kezdetben alig észrevehető sárgászöld elszíneződésű foltok jelennek meg, felületükön leheletfinom bevonat látható. Néhány fajtánál a kezdeti folt nekrotizálódik. Később a levél felületén már erőteljesebb szürkésfehér micéliumbevonat fejlődik, amely fokozatosan a levél fonákára is ránő, és a levélen fekete kleisztotéciumok is képződnek.

Szerkesztőség Hazai mezőgazdasági termelésünk egyik legjelentősebb ágazata a szőlőtermesztés, amely történelmi szempontból is említésre méltó, nagy hagyománynak örvend. A szőlőültetvények területe az évek alatt folyamatos csökkenést mutat, ellenben a termésmennyiségben inkább növekedő tendenciát lehet felfedezni. A szőlőültetvények termésbiztonságára abiotikus fagy, aszály, szárazság, jégeső és biotikus kártevők, kórokozók tényezők egyaránt hatással vannak. A termőterület csökkenésének több oka is lehet, de talán az egyik jelentősebb, hogy a szőlő növényvédelme az évek során egyre nehezebb feladatnak bizonyul. A termesztésben megtalálható szőlőfajták ugyanis a növényt károsító betegségekkel szemben eltérő mértékben érzékenyek vagy ellenállóak, ezért a kultúra növényvédelme igen sok odafigyelést igényel.

A levéllemez meggörbül és a levél elszárad, majd lehullik. A hajtáson a rügyfakadást követően szabad szemmel alig észrevehető lisztes bevonat van. Később az idősebb hajtásokon már jól látható a pókhálószerű, szürkésfehér micéliumbevonat, amely alatt a bőrszövet hálózatosan vagy foltszerűen megbarnul, majd elfeketedik.

A szőlő feketerothadása

Az elszíneződött részek rojtos szegélyűek, közepükön a fejlődő kéregszövet finoman berepedezik. Az egyéves vessző felületén még látható a zöld hajtáskorban lezajlott betegség nyoma, barnásvörös, összefüggő vagy hálózatos elszíneződések formájában Ez azért hangsúlyos, mert a vesszők téli bonitálása alapján a betegség előző évi elterjedtségére és a következő évben várható mértékére is következtethetünk.

A zöld bogyókon lisztes micéliumbevonat képződhet, és a zöld bogyók felületén barna színű parásodás indul meg. A megkeményedő bogyóhéjat a növekedő bogyó felszakítja, a bogyó felreped.

A fejlettebb bogyók repedésein keresztül gyakran kifolyik a bogyóhús, és a magvak is láthatóvá válnak A gyakorlat ezeket sérves bogyóknak nevezi.

A beteg bogyók belseje mindig egészséges, haragoszöld. A zsendülő bogyók felületén a szürkésfehér micéliumbevonatban gyakran kleisztotéciumok tömegét is megfigyelhetjük.

A bogyók felrepedése ekkor már kevésbé drasztikus, azonban rendszerint a bogyó beszáradásával vagy nedves időben, rothadásával jár. Uncinula necator Schw. Kleisztotéciumos gomba. Konídiumtartója oidium típusú.